Kezdőlap / Motiváció - Sikersztorik a nagyvilágban / Illegális egyetemistából egyetemi tanár
Goulash Étterem Aberdeenben

Illegális egyetemistából egyetemi tanár

A következő sikertörténet sem mindennapi azt garantálom. Nem volt egyszerű összehozni ezt a beszélgetést és nem csak a 6 órás időeltolódás végett. Azt hittem ismerem alanyomat, úgy gondoltam eléggé követtem életútját, valójában sosem szakadtunk el igazán. De ahogy egyre mélyebbre ástam a témában fokozatosan az az érzésem támadt, hogy Isten igazából nem tudtam min megy keresztül. Már az életének általam ismert állomásai is irigylésre méltó, de ami még mögötte van… le a kalappal.

Beszélgetőpartnerem az első magyar IELTS vizsgáztató tréner és emellett CELTA tréner. És hogy ez mit jelent? IELTS vizsgáztatókat képez es angoltanárokat oktat a Cambridge által akkreditált CELTA kurzuson.

Leaditrans banner
Hirdetés

Történetünk egy Budapest melletti kis faluból indult az 1980-as években. Ebben az időben Etyek alig számlált 3500 fő lakost, az emberek élték mindennapi életüket. Kádár Wood Mónika itt kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Mire felcseperedett és válaszút elé állt felkerült a fővárosba, hogy gimnáziumi, majd Szegedre hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Szociális munkásként végzett, vallásszociológiát hallgatott másod szakon. 2002-t írunk és ez a fiatal leány vett egy nagy levegőt, bőröndjét összepakolta és elindult egyedül Angliába.

A.I.: Szinte napi kapcsolatban voltunk, amikor elindultál Angliába. De igazából sosem volt igazán tiszta mi motivált hogy erre vedd az irányt.

K-W.M.: Vallásszociológia másodszakot kezdtem és kellett hozzá az angol, hogy tudjak szakirodalmat olvasni. Etyeken, meg a Kaffkában (Kaffka Margit Gimnázium – szerk.) orosz, német és olasz volt ugye, angol nem, úgyhogy az au-pairség volt a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás akkoriban. Az első év kemény volt. Leginkább mert angol nyelvtudás hiányában folyamatosan frusztrált, hogy nem tudtam rendesen kifejezni magam.

12325375_477949602399017_1579774667_n
Hirdetés

A.I.: Ezek szerint teljesen nulla nyelvtudással érkeztél.

K-W.M: Nem, különben nem kaptam volna meg az au-pair állást. Magántanárhoz jártam hetente egyszer kb. 1 évig de nem éreztem hogy megfelelően fejlődök. Tudod mire gondolok, megy a beszélgetés, mondanád a véleményed, már ugye ha megértetted a kérdést és csak leegyszerűsítve tudod kifejezni a gondolataidat. És miközben beszélsz, te is hallod mennyire bugyután hangzik amit mondasz, de csak így tudsz kommunikálni.

A.I.: Mi volt az az erő ami itt tartott Téged?

K-W.M.: Érkezésem harmadik napján találkoztam a jövendőbeli férjemmel. Rajta keresztül ismertem meg egy befogadó, bátorító intellektuális közösséget, ami sokat segített egyrészt hogy maradjak, másrészt pedig abban, hogy megtanuljak rendesen angolul. Bejártam előadásokra, sőt néhány szemináriumra is az oxfordi egyetemen. Csak évekkel később tudtam meg hogy külön engedélyt kell kérnie még a látogató akadémikusoknak is, én meg mit sem sejtve csak bejártam. Nagyon inspiráló volt, hogy ezáltal belecsöppentem az oxfordi egyetemi életbe. Mindeközben reggel a gyerekeket készítettem az iskolába, napközben tanulás (angol magamtól, a heti 50 fontból Oxfordban nyelviskolára nem tellett volna), egyetemi órák, könyvtár, alkalmi takarítás, délután és este megint au-pairi teendők, illetve gyakran ismerősöknél meg pluszban baby-sittelés. Szóval nem volt sok időm búslakodni.

A.I.: Magyarország EU-ba történő belépésének hatására milyen változást éreztél? Egyáltalán számodra milyen gyorsan hozott érzékelhető változást?

K-W.M.: 2004 őszén elmentem 6 hónapra Indiába önkéntesnek, jógázni és tanulni. Amikor visszamentem Angliába 2005 tavaszán elkezdtem munkát keresni, mert már lehetett legálisan. Korábbi baby-sitteres ismeretség alapján lettem egy kis oxfordi grafikus cégnél irodavezető. Ott dolgoztam 2008 januárjáig amíg Chris – akkor már férjem -, a DPhil-jen (DPhil – Doctor of Philosophy, PhD – szerk.) dolgozott, és amíg Sanghajba nem költöztünk. Christ mindig is vonzotta Kelet-Ázsia, egyik reggel félig viccből jelentkezett a sanghaji egyetemre egy tanári állásra. Egy hét múlva le is zajlott az állásinterjúja és felvették. Pár hétre rá kezdődött is az új szemeszter. Összepakoltuk a lakást, elajándékoztuk mindenünket 20 kilós bőröndnyi cuccot leszámítva és a férjem elutazott. Én még hazamentem karácsonyra, beadtam a felmondásomat és két hónap múlva, 2008 januárjában én is megérkeztem Sanghajba.

13020149_499980370195940_1561380916_n
Sanghaj, lakótelep a balkonról

A.I.: Te hogy találtad fel Magad? Hogyan próbáltál beilleszkedni? Mivel teltek napjaid?

K-W.M: A kínai újévi szünet után, nem sokkal azután hogy megérkeztem – a szemeszter vége előtt két héttel – az egyik tanárnak teljesen váratlanul mennie kellett és sakk-matt helyzetbe kerültek, hogy ki veszi át az óráit. Megkérdezett az akkori tanszékvezető hogy elvállalnám-e annak ellenére, hogy akadémikus, egyetemi angolról volt szó. Biztatott, hogy meg tudom oldani Chris segítségével, én így is azt hittem elájulok, de bevállaltam. Mondanom sem kell a diákok ezerszer többet tudtak mint én. Túléltem, a diákok sikeresen levizsgáztak, én meg állandó munkát kaptam. Azon a nyáron megszereztem a cambridge-i tanári oklevelet, amit most majdnem 8 év után már én tanítok itt Thaiföldön.

A hét év alatt az egyetemen egyre több lehetőséget kaptam, ami nagyban segítette a szakmai fejlődésemet. Ennek köszönhetően, szintén Sanghajban a British Councilnál dolgoztam másodállásban, hétvégenként IELTS nyelvvizsgáztatóként majd több év után vizsgáztató trénerkent is. Az egyetemen tananyagot és vizsgákat írtam, saját szabadon válaszható kurzusokat terveztem és vezettem. Három Shakespeare darabnál is segédkeztem, ezek az egy éves szabadon választható színházi szak vizsgái voltak. A legutóbbi az egyik belvárosi színházban került bemutatásra kínai és ausztrál díszvendégekkel.

13020218_499980406862603_1657439801_n
Shakespeare – Macbeth

A.I.: Ugye jelenleg is Thaiföldön éltek. Ez egy újabb fejlődési lehetőség vagy csak a kíváncsiság kielégítése?

K-W.M: 2011-ben a második cambridge-i diploma (DELTA) megszerzése után ez volt a következő lépés: tanítási tapasztalat után tanárképzés. 2 évet vártam mire végre megüresedett egy hely itt az International House-nál és 2015-ben Chiang Mai-ba költöztünk. Tíz egyhónapos intenzív tanári képzést vezetek évente angol tanároknak a világ minden részéről, ami cambridge-i oklevéllel jár a sikeres hallgatóknak.

Kína nagyon érdekes volt, hálás vagyok a kihívásokért és a lehetőségért, de hét év elég volt a 26 milliós nagyvárosban, a 18-ik emeleti lakásban, ahol a (helyi szinten) kis lakótelepünkön többen éltek mint egész Etyeken.

13020370_499980233529287_2129097823_n
Az egyik osztályterem…

A.I.: Vágytok vissza Angliába?

K-W.M: Chiang Mai külvárosi rizsföldekkel és pálmafákkal körülvett nyelviskolája, a bérelt házunk mangó, banán és gránátalma fái, a helyi kultúra, az emberek és az időjárás egyelőre tökéletesek. Viszont hosszabb és gyakoribb angliai és magyar nyaralás mindenképpen jó lenne.

13023599_499980840195893_825311370_n
Thaiföld

A.I.: És végezetül mit javasolnál azoknak, akik elbizonytalanodnak?

K-W.M: Chris gyakran emlegeti mikor önbizalom hiányban szenvedek egy-egy kihívás előtt, hogy emlékszem-e mennyit sírtam Oxfordban hogy nem beszélek rendesen angolul és hogy butának gondolnak az emberek. Most pedig én vagyok Cambridge reprezentánsa és angoltanárokat képzek…

Ha nekem valaki 15 evvel ezelőtt csak töredékét mondja a mostani életemnek, nem hittem volna el.

Antóni Ilona

További sikersztorik:


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

A HÓHÉRT AKASSZUK – Avagy nyílt interjú a rovatvezetővel

Itt az április, a tavasz, a megújulás. Az Aberdeeni Magyarok is egy vadonatúj és egyedi …