Kezdőlap / Vegyes-vágott / A walesi hegyekben – Felhők felett 2 keréken
Goulash Étterem Aberdeenben
Ramon

A walesi hegyekben – Felhők felett 2 keréken

Edmund Hillary nyomdokaiba léptem… Na, nem nagyon, csak szó szerint – amerre ö is járt.  De hagy’ kezdjem a közepén.

(Az eleje unalmas: kocsiba be, bicikli be, 4 váltás ruha/meleg ruha be. Annyit tudtam, hogy aznap este elindulok valamerre, és 3-4 napig ismét ‘élet-közeli állapotba fogok kerülni. Indulás előtt egy órával találtam egy linket: biciklivel a walesi hegyekben. Jó, akkor irány Snowdonia.

1. nap

A napkelte előtt fél órával érkeztem Wales legmagasabb hegyének a lábához. Nem sok időm volt, így leparkoltam és elindultam a parkoló végén csalogató turista úton. Kb. 20 percet sétálhattam, amikor felbukkant a nap a sziklák mögött. Pontosabban csak a körvonala, mert a hegyes szikla tetején épp egy felhő pihent le, eltakarva ezzel az első sugarakat a közeli, ébredező város elöl.

Rá pár percre már minden aranysárgán izzott körülöttem. Minden pillanatban változott a napsugarak útja, ahogy azok leszaladtak a szemben lévő hegy tetejéről a tavakkal körbevett völgybe. Egy ideig csak álltam és bámultam a nap fényében tündöklő tengerszemeket, amik felszínére a szél tánca rajzolt érdekes mintákat.

Mivel hat óra múlva ideér a vihar, nem sok időm maradt. Bemelegítésképpen visszakocogtam a kocsihoz a bicóért. Gyors ellenőrzés, majd nekivágtam a hegynek. Ezen az úton régebben lovakkal közlekedtek az emberek a fenti bányához, így szépen ki volt szélesítve az út. Mire a Nap teljes fényében pompázott, addigra én már a második tó mellett tekertem.

A tóra épített kőhíd után kezdődtek a bajok. Elhaladtam egy régi épület romja mellett, amiben anno a köveket zúzták szét a munkások. Hatalmas gépek segítségével így ‘vágták ki a rezet’ … a sziklából. A ház után következő útszakasz látványa sokkoló volt elsőre. Kocsimotor méretű sziklákból kirakott ‘út’ vezetett fel a következő tóhoz. Hol toltam, hol húztam, hol pedig a hátamon cipeltem kb. 2-3 kilométeren keresztül a bicót.

Lassan tudatosult bennem hogy milyen nehéz is a Serpák élete. Egy kavicsos, lapos szakasz következett. Felpattantam a nyeregbe és irány a tó ‘átellen’ partja. Az út csak a lenti kődarálóig volt kiépítve, illetve az utána következő 3 kilométeres szikla-rakásokon. Ahol most tartottam, az egy sima kavicsos, a túrázók által kitaposott ösvény volt. A néhol csupán 20 centi széles út tele volt gödrökkel és kisebb sziklákkal. Az egyik oldalán tovább emelkedett a hegy, a másikon egy 350 méteres szakadék a tó felett. Anyukámnak üzenem, hogy volt rajtam sisak… 🙂 Hát, nem mentem gyorsan, de top-on volt az adrenalin. Az ember ilyenkor megfeledkezik azokról a problémákról, amik normális körülmények között bántanák. Itt egy dolog marad a fejedben, élve lejutni innen. Minden más eltörpül ez mellett. Felérve természetesen levegőbe emeltem a bringát egy selfie kedvéért. Visszafelé eldöntöttem, hogy nem szállok le a bicóról.

A fenti, sima részt gyorsan lezavartam. A köves útra érve satu, majd lassan, óvatosan a köveken. Lépcsőként volt felépítve, elég rázós volt. Az egyik ponton 2 magasabban kiálló sziklarög között próbáltam átsuhanni. A pedál felakadt az egyikben, és szó szerint keresztbe fordította a bicót. Ami így egyenesen nekivágódott a belső töltésnek, én meg bukfenc lefelé vagy 3 lépcsőfokot. Gyors ellenőrzés. Kerekek: rendben. Kezemlábamfejem: rendben. Pedál: macskaszem off. Szerencsém volt, mert volt időm a kezemet letenni.

Innen már úgyis a sima rész volt hátra csak. Legnagyobb fokozatban, terelgetve a vasat egy turista csoport tűnt fel a messzeségben. Csengettem párat. Mire odaértem az emberek az út szélén állva tapsoltak, miközben elsuhantam mellettük. Nah, csak most el ne essek… Onnan már csak pár perc és a kocsihoz értem. Mégcsak délután 2 óra volt. Elfoglaltam a szállást, majd egy zuhi és lamb shank & Guinness után szóba elegyedtem a többi vendéggel.

A hely egyébként, ahol megszálltam, Edmund Hillary gyakorló bázisa volt. 1952/53-ban itt készült fel a csapatával az egyik úton, mielőtt meghódította az Everest-et. Az út neve: Pyg Track. A 6 út közül a legkeményebb. Sok helyen sziklákon mászva, vízesések között visz fel az út 1086 méter magasságba. Mondhatnánk, hogy nem sokkal magasabb, mint a Kékestető. De egy különbség azért van: Míg a Mátra és az országunk egy hatalmas, ‘széltől védett’ (?) medencében terül el, addig Snowdon a szeles tenger mellett, bokrok és fák nélkül. Az egyetlen szélárnyék az a hegyen legelésző bari, de az meg elszalad, mire odaérnél.

Délután beérkezett a hotelbe az a csoport, akik mellett elbicóztam. Gratuláltak és azt mondták, hogy nem vagyok normális. Meghívtak egy helyi sörre és jókat beszélgettünk. Vissza kellett fordulniuk, mert már szeles és esős volt az idő a harmadik tó felett. Később a szállodaportás is csatlakozott a beszélgető társasághoz. Azt mondta, egy csomó turista csoportot töröltek másnapra, mert nagyon rossz idő lesz fent. Nah, akkor megvan a terv holnapra!

Leaditrans-hbanner2
Hirdetés

2. Nap

Reggel ismét korán indultam, hogy minél hamarabb túlessek a megpróbáltatáson. Vízhatlan nadrág, bakancs, kapucnis melegítő és esőkabát. Víz, croissant és banán. Papírzsepi. Ájfon, új U2 album. Mi más?? 🙂

Ez az út ugyanabból a parkolóból indult, de az fölött 3-400 méterrel ment, közel a hegygerincekhez. Érezni is lehetett. 70-80 km/h szél, zuhogó eső és 6 fok. Gyönyörű. Mit keresek én itt?! Amikor a felhőkbe értem, a látótávolság 2-3 méterre rövidült. Nagyon meg kellett gondolni minden lépést, mert út sokszor nem volt, a vizes sziklák pedig nagyon csúszósak voltak. Itt már birkák sem voltak. Hatalmas sziklaszirtek, amikbe a szél belekapva süvöltött, ezzel még ijesztőbbé téve a helyet. Az orkán dzseki úgy lobogott rajtam, mint valami hajó-vitorla.

Egy vékony alakot láttam magam előtt. Kiabálni nem volt értelme, mert a saját hangomat sem lehetett hallani a viharban. Felértem az alakhoz. Csak amikor odaértem, akkor láttam, hogy egy földbe szúrt gerenda. Telis-tele biggyesztve aprópénzzel. Valami kívánság-fa lehetett, így beleszúrtam én is az apróimat. Kívánni csak annyit, hogy érjek le vissza egyben. Mivel vezet ide fel egy turista kisvasút végig a gerincen, építettek ide egy teaházat is. Jó lenne megtalálni a ködben és egy forró tea után egy fűtött vagonban visszajutni le a völgybe. Végre megtaláltam a teaházból a kilátóig vezető, kövekkel kirakott út végét. Felkapaszkodtam rá és irány a fűtött ‘utasellátó’. Az út mellett balra, a ködben előtűnt az obeliszk, ami tanúsítja, hogy ez Wales legmagasabb pontja. Egy csigalépcső vezetett fel rá, de azon már csak négykézláb tudtam felmenni.

Szakadék mindenfelé, a 70-80 km-es szél lökdös ide-oda és itt az út vége. Fent vagyok. Sehol senki. Azt olvastam, hogy itt mindig várni kell, mert sokan vannak. Ennyit az időjárásról. Amikor havat csákányoztam Kanadában, mínusz 40 fokban (szél faktor), az nem fájt ennyire, mint a most tomboló szél. Szinte minden tartalék energiámat felemésztette a tetőn tomboló széllel való küzdelem, amit már a csontjaimban éreztem. Szinte lekúsztam a lépcsőn és a teaház felé vettem az irányt.

Az ajtóhoz érve egy kb. 8 fős turista csoportot láttam az ajtó előtt. A teaház zárva volt, mert 70km-es szél felett nem tud a vonat ide feljönni. Fasza. Kajám-piám megettem, itt akartam feltankolni a visszaútra. Nem hiszem, hogy tudok ide pizzát rendelni. Nem volt mit (t)enni, elindultam visszafelé. Lólépésben. Na, nem galoppozva, hanem kettőt előre, egyet oldalra, mert az erős szél szó szerint letolt az útról.

12325375_477949602399017_1579774667_n
Hirdetés

A belinkelt videón tisztán kivehető a szél ereje. A vízeséshez érve megtöltöttem a vizes palackomat. Mi bajom lehet…? Jó, mondjuk picit birka ízű volt, ha érted mire gondolok… Visszaérve a szállodába beguggoltam a forró zuhany alá. Felvettem a filmekből már ismert embrió-pózt és elsírtam magam.  Nem tudom, meddig lehettem ott… 🙂

Szerintem jó kis móka volt. Ha van 2 szabad napod, meleg cuccod, bicód, ne hagyjad ki! Válassz ki egy esős/viharos napot. Hidd el, átértékeled az életedet ott fent.. és utána! 

Reményi Ramon

 


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

limonádé

Limonádé árusításért megbírságoltak egy 5 éves kislányt Londonban

Százötven fontos bírságot szabott ki a helyi önkormányzat egy ötéves kislányra, aki egy londoni zenei …