Kezdőlap / Archívum / Sárm, sejk és piramishu, avagy Rum-Szesz nyomában
Goulash Étterem Aberdeenben

Sárm, sejk és piramishu, avagy Rum-Szesz nyomában

Ha valaki nem ismeri a Londonban élő Ramon barátom írásait, felkészítem, olvasása közben sokszor a szem nem marad szárazon! Na ne úgy képzeljétek, hogy valami megható, vagy szomorú történet lesz, nem az nem a Ramont jellemzi. Ezúttal Sharm El-Sheikh felé vették az irányt egy kis kikapcsolódásra, na de ez náluk nem egyszerű, mert velük mindig történik valami… Ramon “útleírása” nem az az általános útleírás kategória, sőt, – meg merem kockáztatni – teljesen átalakítja az ember értékrendjében a nyaralás fogalmát.

S.E.

Intro:

Úgy döntöttünk, hogy elmerülünk a sivatag szépségeiben. Vittünk búvárpipát is. Gatwickről indultunk. Zasszony talált valami reptéri ajánlatot. Fejenként £16-ért egy csendes, privát bárban várhatod, hogy lekéssed a géped felszállását. Hogy mi a jó benne? Hát, hogy a kaja-pia korlátlan és ingyen van… Gondolhatod… Ebédhordóval indultam, de Danci elvette tőlem.

Reptér:

Leültünk egy csendes kis sarokba, megfogtam Danci kezét, odahajoltam és mélyen a szemébe néztem. Elővettem a legromantikusabb nézésemet, majd kedves hangon megszólaltam: “Kicsim, nem azért fizettünk itt, hogy egymással beszélgessünk” – majd felkeltem és elindultam az ingyen bár felé. Mosolyogva átléptem a takarítónő tili-toliját. Gyermekkorom emlékei törtek elő ettől a “csendes-porszívótól”. Kevertem 2 erős vodkanarancsot… Mindig így kezdődik… Volt 2 óránk a felszállásig. Simán berúgunk. Közben vettem az Amazonon Dancinak egy tili-tolit, ajándék csomagolásban. Nem tudom, miért… Akkor jó ötletnek tűnt. Még egy valamit ki szerettem volna próbálni: felvenni lassítva, ahogy a citromom landol a GinTonicomban. Kihalásztam a citromkarikát, magasra emeltem és elengedtem, miközben a másik kezemmel kameráztam. A citrom egy hatalmas csattanással landolt az üvegasztalon, jóval a pohár mellett… Rásandítottam a pincérre, aki már azóta figyelt minket, mióta a tili-tolival beszélgettem. Le sem véve a szemét rólam, egy lassú mozdulattal levette a bárpultról a jeges vödröt és eldugta a pult alá. “Asszem indulni kell”. 112-es kapu. Bakker. Az már fél úton van Egyiptomig… Sosem kellett mennem eddig az 1-es kapuhoz. Szerintem nem is létezik, csak egy legenda. A sorban állva postoltam egy utolsó fotót a Facebookra, ezzel tudatva mindenkivel, hogy reggel 6-kor már részegek vagyunk és hurrá, nyaralunk. Taki barátom egyből reagált is és szívből kívánta, hogy nézzék át a testüregeimet is a smasszerek. A következő 5 óra repüléssel telt. Állítólag. Én végig aludtam. Húúú, mi lesz itt… Szerintem mi nagyobb port kavarunk a héten, mint egy sivatagi vihar.


HIRDETÉS

Első napok:

Arra ébredtem, hogy megint sorban állunk,fogom az útlevelem és körülöttem tevék sisteregnek a melegben. 40 fok van ágyékban. Elfoglaltuk a szállást, majd irány a tengerpart. A parton állítólag memory-foamos matracok vannak a kedves vendégeknek, hogy még kényelmesebb legyen az a rövid hét, amíg itt vagy. Hát, ezek vagy nem ismerik a memory foamot, vagy egy rövidtávú memóriásat fogtam ki, de nekem nem működött. Lehet, hogy alcheimeres volt, nemtom, de nálam semmire sem emlékezett. A parton lazítva odalépett hozzánk egy arab, aki törölközőket osztogatott. “Hello. Első nap?” – Úristen. Ennyire fehér vagyok?? Jujj, de turista fejem lehet most. Mondjuk, volt, aki ugyanezt kérdezte a 3. napon is… “Nem bazze, ilyen egy fehér, európai ember!” Mindegy, ezek után eldöntöttem, hogy napozni is fogok és nem fogom tovább használni a 2 millió faktoros napkrémet. Hát, kellett volna… Afrika, sivatag, tengerpart. Hülyegyerek meg ott alszik a napon délben. Este, amikor Danci bekente a rákvörös hátam, azt hittem az utolsó kenetet hordja fel. Amúgy le a kalappal a hotel előtt. Wifi volt mindenhol. Tevehátról lehetett FaceTimeozni a parton. Mindenhol full térerő – gondolom ez a legfontosabb, ha nyaralsz 😀

Vásárlás:

Amikor lement a Nap, kimentünk sétálni a hotel melletti üzletsorra. Volt itt minden. Cipősbolt, parfümös bolt, vízipipa bolt. És mindegyiket Tesco-nak vagy Asda-nak hívták. Hm… Kinéztem egy fasza kis pipát. Fél óra volt, míg meg tudtunk egyezni az árban. Gyönyörű szép díszdoboz, pipa, hozzá dohány és 3 hűtőmágnes. Megszületett az ár. Eladó bepakolja a cuccot. Belenézek a szatyorba, díszdoboz hiányzik. Mondom neki, hogy “ És a doboz?” – mert pont azért alkudoztunk, ugyanis az nagyon tetszett. Erre a gyerek: “Milyen doboz?” – Hogyaza!… Nem tudom, probáltál-e már arabbal üzletelni. Egy élmény. Danciért például 5 tevét ajánlottak az első nap. De hát nem vagyok én hülye! Legalább 7 tevét ér! Két púppal megtankolva! Új táskát is kellene venni, mert a reptéri munkások kicsit megtaposták a táskánkat és Danci barnító krémje mindenre ráfolyt. (Azt légyszi ne kérdezzed, hogy miért vitt Afrikába barnító krémet… Úgysem értenéd meg.)


HIRDETÉS

Kaja:

Figyi! Voltam már pár helyen szállodában. Ami kaja itt volt, az mindent vitt. Hatalmas választék. Sült Ogre zöld körettel, szárított medúza… Najó. Ez a kettő pont nem. De minden más. Reggelire kb. 20 választék, ebédre 30-40 féle kaja, vacsira megint 20-30. Piából kettő: “igen vagy nem”. Gondolkodtam, mint kaméleon a rubik kockán. Egyszerűen nem tudtam választani, így mindegyikből ettem egy picit. Napi egy kilót híztam. Szétnéztem magam körül. Rájöttem, hogy ezek a nők körülöttem nem is terhesek, hanem 2 hete vannak itt. Ahha. Szóval azért van olyan magasra téve a tv a szobában! Hogy a hasam ne takarja el! Értem.

Pia:

Megnéztük a hotel-térképet. 7 bár volt a szállodában. Bakker! A biciklimben nincsen ennyi! Ingyen pia reggeltől estig! Egy hétig. Szerinted?… Ülünk a teraszon, jobbra sivatag, balra tenger. Hátul naplemente. Szemből meg esznek a szúnyogok. Nah, ezek itt most ittasan repülnek. Dancinak volt erre is egy krémje. Olyan, mint a szuku. Csak ez ette a műanyagokat körülötte. Egyszer oda álltam, ahová fújta a földre. Másnapra eltűnt a cipőm talpa.

Egy kis eligazítás:

Befizettünk egy búvárkodós hajóútra. Ott tudtuk meg, hogy nem is Afrikában vagyunk. Ugyanis a Sínai-félsziget a Szuezi csatorna keleti oldalán van, ami így Ázsia. Csak érdekesség képpen mondom… Valószínűleg ezt mondhatták anno földrajz órán, csak beteg voltam aznap. Amúgy jó volt ez a hajós túra. Egy kikötéssel. Ja, nem. Hárommal. Kikötöttünk 3 helyen merülni. Színes korallzátonyok, Nemo nyomában, stb… Utána finom kaja megint. Akkor jöttek a gondok… Picit felfújódtam. A gyomrom elkezdett olyan ultrahangokat kiadni, hogy még a delfinek is megjelentek. A többiek örültek a delfineknek, de én csak a galambokat vártam. Ott hemperegtem embrió pózban a hajópadlón. Úgy felszaladt a gyomorsavam, hogy egy tevét is megemésztettem volna. Még időben elértem a hajó wc-jére. Ezek után tuti nem Vörös tengernek fogják hívni…

Pénz költés:

Annak ellenére, hogy All-Inclusive, azért jobb, ha felkészülsz pár dologra: vannak extra szolgáltatások, amiért plusz pénzt kell fizetni. Nem, nem arra gondolok, te disznó! Feleségemmel mentem! Masszázs és egyéb. Mondom, .. Ahh. Hagyjuk. Kozmetika, mani és pedikűr, stb. Mivel ez fizetős, ezért mindent megtesznek, hogy elvegyék a pénzedet. De úgy megcsavarják, hogy a végén még meg is köszönöd. Példa: Danci kért magának egy masszázst. Sokba került, de legalább innentől el tudjuk hessegetni a többieket. Így is történt… Majdnem… Fekszünk a parton. Hason. Azon az alcheimeres matracon. Erre valami árnyék közeledik. Huuu, tegyünk úgy gyorsan, mintha aludnánk. Erre valaki elkezdi masszírozni a vállam. Muszáj kinyitnom a szemem. A srác leguggol Danci elé. “Szia. Nagyon jó masszázs szalonunk van. Ki szeretnéd próbálni?” Én egy lerázó mondattal, rutinosan, hogy pénzt spóroljak, megszólaltam: “ Köszi, már rendeltünk neki egyet” – erre a tapasztalt kis tuareg nekem: “ És te?”

“ Hát, izé… Öreg vagyok én már ehhez” – Bakker. Pont ezt nem kellett volna mondani. Késő. Már be is tettek engem szerda délután 4 órára egy fiatalító masszázsra. Újabb 100 Font. Huss. Megköszöntem, hogy neki adhattam a maradék pénzem és elbúcsúztunk egymástól. Még láttam, hogy a távolban beszél egy másik arabbal, felénk mutogatva. Ez amolyan “ Nézzed csak, fejőstehén” lehetett, mert a másik srác már el is indult felénk hihetetlenül széles mosollyal. Nem, köszönöm, nem akarok szörfölni. Viszlát. Nem, banánon sem akarok ülni, koszi. Viszlát. Nem, semmit, koszi. Nem tudok úszni. Nem, koszi, nem kérek úszóleckét… ah.. ah!… Ahmed! Hagyjál! Eltakarod a Napot. Igen, viszlát holnap. Úristen. Egyébként az utolsó pillanatig nem adták fel. Visszautazáskor kiszálltunk a Sharm El-Sheikh-i reptéren. Körbesétálom a buszt, kikeresni a saját táskánkat, ami ott volt egy halomban ledobálva. Odaugrik egy segítőkész gyerek. “Melyik az Ön táskája, uram?” – “Fekete, vászon, barnító foltokkal, lesz szíves. Köszi.” – “Ott van!” – mutat rá a táskára a srác és már nyújtja is a kezét az apróért. Mi vaaan? Rámutat és kér borravalót?! Szép! Akkor játsszunk: “Köszönöm szépen!” – mondom neki és beteszem a zsebembe a kezem. Majd a másikat is és elsétálok a csomag irányába. Hihetetlen. Ha ez serpa lenne a Himaláján, éhen döglene.

Masszázs:

Igen, mert befizettünk rá, ugye?! Egyszerre mentünk, egy szobába. Danci kapott egy csajt és én is egyet. A Dancié jobb volt. Felhasaltam az ágyra, ágyékomat a lyuk fölé illesztve. Danci rámszólt, hogy forduljak meg. Az a póz csak a korhatáros filmekben van. Besétált a masszőröm… Hát, a portán megkérdezték, hogy milyen erősségű masszázst szeretnék. Mondom nekik, hogy egy erőset. Erre beküldtek egy hatalmas, NDK kosárlabda-edzö alkatú, bajuszos csajt. Teste? Mutogatni kellene! Jah. Cirkuszban, pénzért. Azzal kezdte, hogy belenyomta a fejem a lyukba, miközben a másik kezével megmarkolta a kislábujjamat és elhúzott a falig az ággyal együtt. A következő mozdulattal úgy behúzta a gatyát a farpofáim közé, hogy az a vonalkód az nem fog kijönni semmivel. Rámkent valami olcsó, tuareg WD40-et, miközben a fülembe súgta: “If you’ll sleep, I’ll kill you!” Mindeközben recsegett a nyugtató zene a Sokol minőségű hangfalból. Ráült a hátamra és megfogta a kezem. Elkezdte simogatni. Én kikukucskáltam a fejemre tett törcsi alól, hogy Danci látja-e. Nem látta, mert a hátára tett 20 kilós gőzölgő kövek elterelték a figyelmét. Jó, akkor nyomuljunk! Én is visszasimogattam a kezét a csajszinak. Erre akkorát csavart az ujjaimon, hogy szikrázott a szemem. De úgy szikrázott, mint az amalgám tömés a Sportszelet fémpapírján. Egy óra szenvedés után fizettünk, megköszöntük és akaratunk ellenére beiratkoztunk még egyre. Majd laza higanymozgással elkúsztunk a bár felé. A második masszázs két napra rá volt. Hát, mit mondjak? Szó szerint derékba törték a karrieremet. Eddig sosem láttam a bokámat. Legalábbis ilyen pózból. Most örülök, hogy előtte elmentem wc-re. Dancira ismét rápakoltak egy teherautónyi követ. Izzott, mintha most szedték volna ki egy vulkánból. Én jókat röhögtem rajta. Ezt észrevéve az én masszőr csajszim elkezdett engem keményebben nyomkodni. Direkt nem szóltam, pedig már majdnem elsírtam magam. Megkérdezte: “Fáj?” – “Miért? Már elkezdted? “ – kérdeztem vissza. Életem legnagyobb hibája volt. Olaj nélkül, mondom olaj nélkül megszorította a bokámnál a lábamat és szorosan átfűzve az ujjait a lábamon majd feltolta a kezét az ülepemig. A vádlimban lévö izmot szinte a lapockámig tolta fel, száraz kézzel. Szőrös lábon… Amikor harmadfokú égési sérüléseim vannak már a Naptól. El tudod ezt képzelni?! Mint kb amikor gatya nélkül csikorogsz le a homokos, alumínium gyermekcsúszdán, 40 fokban. – Miket ki nem próbáltam már, istenem… “Ezt most érezted?” – kérdezte kedves hangon. Meg akartam szólalni, de csak egy nyál darab csöppent ki a számból. Hörögtem egyet, amiből érezte, hogy még életben vagyok, majd folytatta még keményebben…

Utolsó nap:

Gyorsan eltelt ez az egy hét. Ettünk-ittunk-költöttünk-merültünk-wifiztünk. Az utolsó órák lassan teltek. Ültünk kint a hotel előtt és próbáltuk elütni az időt. Kérdezem Dancit, milyen kártyajátékokat ismer. “Pókerezni tudsz?” – ” Igen. Sztriptíz pókert.” Nah! Hát olyat kapsz, hogy az arabok autogrammot kérnek tőlem! Igen… Már jön ki rajtam a nyaralás-végi depresszió. Első nap melóba érve a kollégám rá is tett egy lapáttal: Amsterdamban volt 3 napig, egy pincében. Egy neon lámpás jégbárban, nagykabátban. És barnábban jött haza, mint én… Kár hogy kifolyt az a barnító… Most jól jönne…

Reményi Ramon

Ramon megjelent novellái megrendelhetők!


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

Hiába a skót tervek, nem lehet minimum-árat meghatározni az alkoholra

Azok a skót tervek, amelyek az alkoholra minimum-árat vezetnének be, sértik a szabad kereskedelem európai …