Kezdőlap / Archívum / M25 – avagy a londoni körgyűrű
Goulash Étterem Aberdeenben

M25 – avagy a londoni körgyűrű

Aki esetleg nem ismerné, az M25 egy 200 km hosszú autópálya-gyűrű London körül. Az angolok csak “London legnagyobb ingyenes parkolójának” hívják. Nem véletlenül. De itt is történhetnek ám jó dolgok. Csak más oldalról kell a problémát megközelíteni:

Amikor rákanyarodsz az M25-re, legyen bármilyen jó kedved, hallgass bármilyen vicces Hofi-t, 2 perc múlva érzed az ingyen organic koffeint: a vezetési stresszt. Én kapásból letekert ablakkal fordulok rá, mert vagy megköszönni kell, hogy beengednek a sávba, vagy bemutatni a köcsögnek. Nah. Végre. Belső sáv. Ez meg mit akar? Bejön elém. “Hé, a féktávot nem neked tartom fel”. “Ezmege?? Ide? Ezzel? Mosmá’ nyomjad, wazze!”  “Le is kanyarodsz? Nah, ezért megérte”…”Na húzzávissza azzal a nyergessel a sávodba!”…”Te meg?? Esztékázz egy dioptriás szélvédőt, te vakegér”

Nagy nehezen elérem az utazási sebességet, és orbitális pályára állok. Előttem egy Jeep, 2 öreglánnyal, jól elbeszélgetnek a gyorsító sávban ötvennel… a 70-es táblánál… az egyik hátranyúl egy szendvicsért. Látja, hogy a s**ggében vagyok, de nem, nem zavarja. Turisták. Kikerülném balról, de egy retardált jappcsi velem egy tempóban halad mellettem, pedig sem előtte, sem utána senki nincs… Tuti összebeszélt az öreglányokkal…

Útépítés… gyönyörű. 50-es. Majd 40-es. Mivanittt? Elöl, a horizonton kígyózik a sor… Persze már lassabban, mint egy kígyó. Dugó. Állunk. Motor még jár, mert mindjárt megyünk tovább… ( gondolom én). Égetem a kuplungot, előre-hátra mozgok, a haladás szánalmas örömét imitálva. Körülöttem mindenki engem néz, álló motorokkal. Jah, hogy ez egy nagyobb dugó. Oké. Jóvanna én is leállítom. Állunk kb. 1 órája. Sms az együttesnek, hogy késni fogok a klip forgatásról. Nem hiszem, hogy elkezdik nélkülem, mert nekem kellene forgatni. Rock együttes. Válaszolnak a megbeszélt időpont után(!) fél(!) órával: “Nyugi, mi is most keltünk fel” …fasza. Az első óra a kocsiban telik el. Zsibbadok. Ki kell szállni, mozogni. Jön egy helikopter. Látni a távolban, hogy az autópályán landol a domb másik oldalán. Most már mindenki kiszáll a kocsijából. A szervizúton egy mentő és egy tűzoltó szlalomozik el az építő-munkások húsfolyosójában. Rossz nézni. De valami nagy baj lehet. Mindenki összenéz, választ várva a mellette parkoló sofőrtől. De nincs más, csak kérdő tekintetek, és fejtetőig felhúzott szemöldökök. Én is szétnézek.

Az első, ami feltűnik, hogy mindenki vakarózik, és hadonászik a feje körül… Mindenki. Már én is. És ebben a pillanatban megvilágosulok, mint Neo a Mátrixban. Megállok egy percre, és nézem a többieket. Fura. Ezek is csak emberek. A könnyű hálót szőtt, levegőben szálló kis vitorlás pókok százait sodorja a szél felénk a szomszédos mezőről. Ez egy olyan dolog, amit nem veszel észre, amikor vezetsz az autópályán. De most van idő szemügyre venni a dolgokat. Megnézem a rozsdás korlátot, ami mellett már több 1000 mérföldet vezettem. Ráülök, és bámulom a másik oldalán dolgozó/beszélgető munkásokat. Köszönök nekik. Visszaköszönnek. Dejó érzés. Sosem figyeltem eddig rájuk. Csend van. Rengeteg ember szanaszét. Kisebb csoportok alakulnak ki körülöttem, és kezdődik a blind date.

Én most kivel beszélgessek? Hiszen ezeket szidtam eddig… felnézek a kamionra, amelyik elém vágódott az előbb. Odaszól nekem: ” Ha felülsz ide, innen jól látni, mi történik” És már ugrik is ki a másik oldalon, és viszi a kiskutyáját pórázon sétáltatni. Elszégyellem magam. Beszédbe elegyedünk. Északról jött, és szeretne visszajutni időben, mert ma van a kisunokájának a 4. szülinapja. Az előttem lévő 2 öreglány sütivel és üdítővel kínálja a munkásokat. Előveszem a kamerát, készítek pár fotót. Észreveszik. Odajönnek. Kapok sütit. Finom. Házi. A negyvenedik(!) érettségi találkozóra igyekeznek. Egy szállodát béreltek ki nem messze, és a kocsijuk tele van kézzel készített ajándékokkal. Nagyon várják, hogy újra lássák és meglephessék egymást egy kis kedvességgel. A mögöttem lévő eddig japcsinak vélt srác odalép hozzám. Kb. velem egy idős. A barátnőjét vitte ki a reptérre. Mandzsúriai. Tolmácsként dolgozik Londonban. Egy kongresszuson ismerkedett össze a barátnőjével, amikor még Belgiumban dolgozott. Miatta költözött ide. Nem hindu, nem buddhista. Keresztény. Szóba került a vallás és a különböző nézetek. Érdekes fél óra volt vele.
Közben azon járt az agyam, hogy milyen értékes, érdekes emberek vannak körülöttem. Ha nincs dugó, sosem találkozunk, és beszélgetünk. Csak szidtuk volna egymást a szomszéd sávban. Közben a munkások főnöke is megérkezik. Dél van, híreket mond: egy kamion borult fel előttünk. 4 sérült. Megkéri (!) a munkásokat, hogy bontsák fel a szalag-korlátot nem sokkal mögöttünk, hogy a szerviz úton vissza tudjunk menni egyesével.

Elköszön mindenki egymástól. Telefonszám csere, utolsó intés, kocsiba be, motor indít. Tolatás. Mindenkit magam elé engedek, még a kamiont is. Rámosolygok. Ö vissza. És boldog vagyok. Több, mint 3 és fél órát álltunk. Megváltozott a világ….

A tanulság?

Megmondom: lehet, hogy 3 órát állsz egy dugóban. De az nem dráma. Elkésel? Na és?? Aki a sor elején volt, lehet, hogy sosem ért oda, ahová indult aznap. Ez legyen mindig előtted. Szó szerint.

Ramon R – London


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes
Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

Hiába a skót tervek, nem lehet minimum-árat meghatározni az alkoholra

Azok a skót tervek, amelyek az alkoholra minimum-árat vezetnének be, sértik a szabad kereskedelem európai …