Kezdőlap / Archívum / Homeless voltam Skóciában
Goulash Étterem Aberdeenben

Homeless voltam Skóciában

Kedves Magyar Honfitársaim, engedjétek meg, hogy elmeséljem az én történetemet, amelyben jót es rosszat egyaránt leírok.

2012 júniusában jöttem Edinburghba. Ekkor 63 éves voltam. Nem kalandvágyból, csak “úgy nekivágtam” ennek az útnak. Otthon interneten hirdettek munkát Skóciába, volt egy tájékoztató Budapesten, majd ott helyben az interjú, és aki vállalta a munkát, azzal közölték a cég képviselői, hogy értesíteni fogják mikor jöjjön és mikor kezdhet dolgozni. Ez meg is történt, megérkeztünk és valóban vártak is  a repülőtéren.

A dolognak volt egy előzménye még Budapesten. Egy nappal indulásunk előtt az egyik csoporttagunkat megkereste telefonon egy hölgy  és mondta, szeretne mindenképpen találkozni és beszélni velünk a  kinti munkával kapcsolatban. Mi mind a négyen odamentünk a megbeszélt helyre,  sokat vártunk, gondoltuk már nem is jön el ez a hölgy, de később kaptunk egy hívást, hogy késik a busza így megvártuk.


HIRDETÉS

Ő elmesélte, hogy 4 hónapot dolgozott ennél a cégnél, keresni nem tudtak, mert a havi lakbér, rezsi, benzinköltség, anyagár, kocsi bérlés szinte hétről-hétre elvitte minden keresetüket. Ő volt a brigádvezető. Rajta volt minden felelősség a munkatársaival kapcsolatban, így ő mínusz 400 ezer forinttal jött haza. Amit a munkával kapcsolatban elmesélt elég rémisztőnek hatott, de sajnos igaz volt,amint azt később az internetes fórumokon is olvashattam, nagyon rossz hírű cég volt. Lényege az volt, hogy naponta 20 kg-val a hátukon gyalogoltak, nekik kellet megvásárolni a cég által kihelyezett gyűjtőzsákokat naponta 3000 db-ot, fizetni a kocsi bérlés díját, visszagyűjteni ezeket a zsákokat, és a saját pénzükből vásárolt benzinnel elszállítani a kb. 100 km-re lévő raktárba. Ez borzasztó jó üzlet volt a cégnek, hiszen nekik  így kockázat nélkül meg volt a hasznuk. Hozzátartozik ehhez, hogy néha olyan területet kaptak, ahol nem is tudtak a napi 3000 db zacskót elhelyezni, mert nem volt annyi ház.

Mondta jól gondoljuk meg, hogy megyünk vagy sem, mert ő elhatározta, hogy ha rajta múlik, akkor  egyetlen magyar sem fog ennél a cégnél dolgozni többet.

Tanácstalanul álltunk amikor a nő elment. Azért volt nagyon nehéz, mert mind a négyünk családi kölcsönből vette a repülőjegyet, aminek az árát nem tudtuk volna visszafizetni. Ráadásul csak egy útra vettük meg. Tetézte a bajunkat az is, hogy a szoros indulási határidő miatt a jegy nagyon drága volt. Abban maradtunk, hogy alszunk egyet rá és másnap értesítjük egymást megyünk-e vagy sem.

Másnap reggel hívott egy csoporttársam és megbeszéltük, hogy mi mindenképpen elindulunk. Már a repülőtéren voltunk, amikor hívott bennünket két társunk, hogy ők meggondolták magukat, nem jönnek.

A baj  már a repülőtéren kezdődött. Két teljes magyar csoport megérkezett, mi ketten ott álltunk, mondták várjunk, mert beszélni kell a főnökkel, hogy mi legyen velünk. Több órás várakozás után minket is betettek egy autóba es vittek bennünket valahova. Hiába kérdeztük hova megyünk a sofőr nem mondta meg. Budapesten 38 fokos hőség volt, itt délután 3 órakor szinte éjszakai sötétség, hideg, zuhogó eső.

Egyórás autózás után megérkeztünk valahova, a sofőr mondta, hogy van itt egy magyar csoport, ők tudnak nekünk helyet adni, amíg kiegészül a mi csapatunk is. A szállásunk egy teljesen üres szoba volt, a padlón tudtunk volna aludni, meleg víz nem volt, fürödni, mosdani csak hideg vízben lehetett. Nagyon késő este megérkezett a nagyfőnök, es 900 fontot kért tőlünk, 1 havi depozitot és egy havi bérleti díjat. Mikor mondtuk, hogy nekünk nincs ennyi pénzünk, közölte, hogy a jövő hét keddig ellehetünk itt, és akkor jön még két ember és akkor már ki tudjuk fizetni a házbért.

Később azt mondta, hogy ennek a háznak a tulajdonosa nem engedi meg, hogy mi ott maradjunk, es ha nem tudunk fizetni, akkor munka sincs, lehet menni.  Akkor én megkérdeztem, hogy most éjjel hová menjünk, azt sem tudjuk hol vagyunk. Ezután ő elvitt bennünket egy hotelbe, kifizetett egy éjszakát és ígérte, hogy másnap amikor találkozunk, visszavisz Edinburghba.


HIRDETÉS

Másnap reggel, amikor találkoztunk közölte, ott a buszmegálló, onnan megy a busz es otthagyott minket.

Természetesen az aznapi busz kora reggel elment, így csak másnap tudtunk elutazni. Megkérdeztem egy idős hölgyet, mi a neve ennek a városnak,akkor tudtuk meg, hogy East Kilbride-ben vagyunk. Éhesek, fáradtak voltunk, keresnünk kellett szállást is éjszakára.  Olcsó szállás után érdeklődtünk, de amit ajánlottak, azok nekünk drágák voltak. Végül a Premier Innben egy nagyon kedves es segítőkész recepciós hölgy végigtelefonálta az olcsó szálláshelyeket, de vagy nem volt hely, vagy drágább volt náluk. Így maradtunk es kifizettünk 57 fontot egy kétagyas szobáért. Másnap visszamentünk Edinburghba. Azonnal elkezdtünk munkát keresni. Találtunk olcsó szállást is, de tudtuk, hogy sok időnk nincs, mert kevés a pénzünk.

Bementünk egy segítő irodába is, elmondtuk, hogy hogy jártunk és kértük a segítségüket. Ők azt tanácsolták, hogy menjünk a követségre, ott adnak pénzt és haza tudunk menni. Ezt a lehetőséget mi nem akartuk. Mindkettőnknek volt elég baja otthon is a hitelekkel, nem akartuk tetézni plusz fizetnivalóval.


HIRDETÉS

Kaptunk egy listát, hogy hol tudunk ingyen enni, ez nagy segítség volt, mert ezzel tudtunk spórolni és tartani a szállásunkat. A Teréz Anya nővéreknél ismertünk meg egy skót férfit, aki segített hová kell menni munkát keresni, hol tudunk igazán olcsó szállást találni, hogy tudjuk elintézni az NI számot stb. Közben beszélgettem a nővérekkel és ők is ígérték megpróbálnak segíteni. Így telt el kb. 2 hét. Pénzünk fogytán volt, és néha úgy döntöttünk, hogy nem megyünk a hostelbe, hanem kint éjszakázunk. Ha nem esett az eső, akkor el voltunk. Ha esett az eső, akkor visszamentünk a hostelbe.

Reggel 6-kor nyitott a Crisis Centrum, ott tudtunk zuhanyozni, mosni, néha kaptunk egy szendvicset vagy gyümölcsöt, de ott tartózkodni nem lehetett. Így napközben a busz vagy vonatállomáson aludtunk.  Óriási szerencsénkre a Teréz Anya nővérek segítettek. Volt egy nagyon rendes román fiú, aki időnként megjavított náluk ezt-azt, és amikor a nővérek mondták, hogy van itt két magyar, nincs pénzük, szállásuk, akkor ez a román fiú felajánlott egy szobát nekünk, mert ő csak fenntartotta azt, de nem lakott ott. A társam másnap már munkát is kapott ott helyben, dolgozott ott egy magyar csapat, a vezetőjük adott nekünk 20 fontot, hogy legyen pénzünk. Később a társam kapott a cégtől egy szobát, így odaköltöztünk. Nekem is szerzett ideiglenes takarítási munkát ez a magyar srác, de mondta ne haragudjak, nekem nem tud munkát adni hosszú távra. Nem haragudtam, örültem, hogy van tető a fejem felett és egy kis bevételem, amiből fenn tudtam tartani magam.

Minden nap 2 órát gyalogoltam be a varosba majd vissza mentem a job centerbe, a könyvtárba, küldözgettem a CV-met, regisztráltam 80 helyre, csakhogy minél hamarabb munkát kapjak.  Négy hónap után végre munkát kaptam, de nem Edinburghban, hanem Dél-Angliában.

Az ott szerzett tapasztalataimról később beszámolok!

M. Magdolna

 

 

 

 

 


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

Hiába a skót tervek, nem lehet minimum-árat meghatározni az alkoholra

Azok a skót tervek, amelyek az alkoholra minimum-árat vezetnének be, sértik a szabad kereskedelem európai …