Kezdőlap / Archívum / Egyedülálló magyar siker Londonban
Goulash Étterem Aberdeenben

Egyedülálló magyar siker Londonban

Veretlenül nyerte meg a londoni magyar női kézilabdacsapat a brit másodosztályú bajnokságot, és az idei szezonban már az élvonalban szerepel. Amikor Kondor Gábor, a csapat edzője az első edzésen kijelentette, hogy jövőre megnyerik az angol bajnokságot, a frissen toborozott kézis lányok azt gondolták: a pasi meghibbant. Szabó Fruzsina például csak általános iskolában kézilabdázott, Páhor Andrea, a kettes számú kapus Komlón, a megyei első osztályban játszott. Élvonalbeli sportoló alig volt a jelentkezők között.

– Nem baj – mondta az edző –, magyarok vagytok, a véretekben van a kézilabda.

Három hónap múlva egy edzőmeccsen már csak négy góllal kaptak ki az első osztályú bajnokság bronzérmesétől. Kondor Gábor arca ragyogott, és az volt ráírva: „Nem megmondtam? Néhány hónap, és rommá verjük őket.” Besöpörték a másodosztályú bajnokságot, így az új idényben magyar csapata van az angol első osztálynak.

Egy sörözőben találkozunk a lányokkal, London sok, muszlimok lakta külvárosa közül az egyikben. A munkából hazatérő nők olyan fáradtak és éhesek, hogy addig beszélgetni sem kezdhetünk, amíg nem tömnek magukba valamit. A legtöbben kétkezi munkát végeznek, hajnalban kezdenek, és munka után játszanak.

Magyar játék

– Az angolok semmit sem tudnak a kézilabdáról. Nem értik, még a bírók sem – magyarázza Szabó Fruzsina, az egyik irányító, amíg a csapat a marhasülttel és a hagymakarikákkal birkózik. Otthon egy gyárban dolgozott, két éve van Londonban, itt apartmanokat takarít.

– Tényleg nem értik – fűzi hozzá Gábor –, hogy a kézilabda egyszerre küzdősport és nagy taktikai játék, erő és szenvedély. Szép sport, de, főleg a női, hihetetlenül alattomos is. S micsoda izgalmak! Ez nem foci, ahol jó, ha egy gól esik 90 perc alatt, itt 50-60-szor találnak be a hálóba.

A magyar női kézilabda harmadik a világranglistán, a brit a 63., és miénk Európa legjobb csapata is. Nem csoda, hogy a lányok úgy verték végig a mezőnyt, hogy egyetlen vereséget sem szenvedtek. Persze Londonból minden másként látszik, mint otthonról; kiderül például, hogy az angolok nem is angolok.

– Skandinávok, lengyelek, románok, spanyolok vegyesen alkotják a csapatokat, alig van köztük brit – magyarázza Gábor. – A különböző nációk csapaton belül vetélkednek egymással, ami rontja a teljesítményüket. Így jött az ötlet: mi lenne, ha csinálnánk egy színmagyar csapatot? Noha Kondor Gábor volt már szakács és szobafestő is, meghatározó számára a kézilabda iránti rajongása. Fogott hát egy naptárat 2012 végén, és a Facebook keresőjébe beírta: „Anikó kézilabda London”, majd azt: „Anna kézilabda London”; az összes gyakori női nevet végigkereste, több ezer üzenetet elküldött, hogy jöjjenek vele kézizni. Így ment ez az F betűig, mert akkor a Londonfalva nevű népszerű portál megjelentette a felhívását.

– Hajnali háromkor értem haza a munkából, de kilenckor már nem tudtam aludni, mert folyton csipogott a telefonom. Beindult a lavina – meséli.

A lányok nem akarják bevenni a szigetországot, csak sportolni szeretnének. Ám őket is meglepte, hogy a britek mennyire nem ismerik a kézilabdát.

– Egyszer a metrón valaki meglátta a táskámban a labdát. „Túl kicsi a kosárlabdához, még csak most tanulod?” – kérdezték Szabó Nórától, a csapat átlövőjétől.

HIRDETÉS

Olimpiai edzéskörülmények

A magyarok a londoni olimpia egyik edzőpályáját bérlik a heti egy edzésre és a meccsekre. Éjjel 11-kor végeznek, és másnap ötkor kelniük kell. Páhor Andrea még Mayát, totyogó korú kislányát is magával viszi. A baba 39 hetes volt, mikor Andrea ismét munkába állt, mert itt ennyi a szülési szabadság. Nóra a két kislányát cipeli magával, a nagyobb gyakran elalszik, amíg egyik külvárosból a másikba igyekeznek. A budapesti Gila Nikolettnek jó fej kollégái vannak: ha a szendvicsbárban keményen viszi a „busyt” – a déli, forgalmas időszakot –, akkor előbb elengedik a meccsekre.

Nóra és férje devizamenekültek, vezető állásuk volt a Nokia egyik komáromi beszállítójánál. Kanadán, Írországon át vezetett az útjuk Londonba. Egyik kislányuk az egyik nagymamához került, a másik a másikhoz, Nóra tartotta el a családot. Másfél hónap alatt 28 kilót fogyott, kisebb lánya második születésnapját végigzokogta.

– Idegenek érintettek meg a metrón, hogy ennek a nőnek biztosan meghalt valakije – meséli. Azóta már együtt vannak, eleinte ugyan nagymamástól és két kislányostól laktak egyetlen apró szobában, de túl vannak ezen is. – Nem csinálnám még egyszer, maradnék otthon – mondja.

Persze ez a legelején volt, amikor még szó sem esett kézilabdáról. A londoni magyarok élete „kétfontos korszakkal” kezdődik: a legolcsóbb szálláson fagyasztott krumplin és halrudacskán élnek, de mire Gábor felhívása eljutott hozzájuk, konszolidálódtak a viszonyaik. Szántó Andrea például régóta kint él, egy másik csapattal már megszerezte az angol bajnoki címet. Nagy Zsuzsanna, a bal átlövő egy ingatlancégnél dolgozik, Hornai Anita tanár, Györki Ágnes építészmérnök Londonban. A balszélső poszton játszó Gergely Zsuzsanna pedig most indítja el vállalkozását: természetes alapanyagú krémeket fog gyártani.

– Csak azért jár ide, hogy kipróbálja rajtunk – ugratja egyikük.

– Azóta vagyunk ilyen ráncosak – húzza a másik.

A vad angyalokat nem simogatta túl Magyarország, nem sok patriotizmus szorult beléjük, ám most megéreztek valamit a közösséghez tartozásból. – Amikor először meghallottuk a Ria, ria, Hungáriát, beleborsózott a hátunk – mondja Zsuzsa.

– A drukkerek visznek minket kocsival egyik helyről a másikra – meséli Nikolett. A csapat ugyanis nem kap támogatást, mindent a mögötte álló közösség teremt elő.

A büfét is ők adják: a játékosok és a drukkerek sütnek, vezérszurkolójuk minden meccsre készít 30-40 szendvicset, és bepakolnak egy-két karton sört is, a bevétel pedig a csapathoz kerül.

Negyven–ötven szurkoló jár ki a meccseikre. Otthon alighanem már sztrájkolna a csapat, ha egy első osztályú játékosnak munka után, három átszállással, metróval kellene megérkeznie az edzésre. Itt önmegvalósításnak érzik, és élvezik ugyanezt.

– Angyalvér – mondja erre Gábor, amin az eltökéltség, az összetartás, az önbizalom elegyét érti. Az edző most már a nemzetközi kupaszereplés lehetőségéről beszél. Lenne abban valami pikáns, ha a nemzetközi kupákban nyolc magyar csapat méretné meg magát: hét Magyarország, egy pedig a szigetország színeiben.

– Anglia elképesztően gazdag, rengeteg pénz van a sportban. Van mit keresnünk itt – bólogat a csapatvezető. S igaza van, még akkor is, ha a kézilabda olyan Londonban, mint a krikett vagy a baseball otthon.

Elméretezett mezek

Az előző idényben például még Magyarországon szabták rájuk a mezeket, és elég nagyra vették, hogy biztosan jó legyen. Úgy néztek ki bennük, mintha kosárlabdázók lennének. Most szépen összehajtva ott vannak Gábor mellett az új, márkás mezek, ám dugdossa őket a szponzori feliratok miatt, mert külön sajtótájékoztatón szeretné bejelenteni, kik a támogatóik.

– Ilyen ez a popszakma – fűzi hozzá Zsuzsa. Ez azt jelenti, hogy hozzá kell szokniuk: immár nem pusztán a maguk kedvéért játszanak, hanem híresek lettek. A mondás onnan származik, hogy Gábor korábban kitalálta, áruljanak a lányok fotójával ellátott kulcstartókat, és voltak közülük, akik személyiségi jogaikra hivatkozva tiltakoztak az ötlet ellen. Zsuzsa viszont kimondta az azóta sokszor idézett mondatát a popszakmáról, és feloldotta a feszültséget.

A legemlékezetesebb számukra mégis egy adott meccs feszültségét, az edző izgatott utasításait felidézni. Nem értjük, miért annyira vicces ez, hogy egymást ölelgetve nevessenek, aztán megértjük, amikor Nikolett csak ennyit mond:

– Mert 26–3 volt az eredmény, a javunkra.

/Forrás: valasz.hu/

Kapcsolódó cikkek:

Magyar kézilabdacsapat lehet Anglia bajnoka – a brit első osztályban a London Angels 


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

Hiába a skót tervek, nem lehet minimum-árat meghatározni az alkoholra

Azok a skót tervek, amelyek az alkoholra minimum-árat vezetnének be, sértik a szabad kereskedelem európai …