Kezdőlap / Archívum / DUBLinni kell menni
Goulash Étterem Aberdeenben

DUBLinni kell menni

Mi tagadás, inni mentünk Írországba… Mert a Zasszony megint betöltötte a 21-et…

Hajnali 4-kor ébresztő, majd… vissza az ágyba, mert 5-re kellett volna beállítani… Hajnali 5-kor ébresztő. Kocsiba be… Dzsípíesz? Csekk. Útlevél, pénz? Csekk. Akkor indulás. Jah, asszony is jön… Visszatolatok… Felsegítem… Sebességbe be, irányjelző, kézifék, kuplung…3,2,1, go…

Reptér. Gyors becsekk. Sípol… Vissza… Cipőt le… Sípolbazmeg… Vissza… Megint sípol, de most már idegesen… Visszatessék… Ez hülye… Kidumáljuk.Nah, bent is vagyunk. Irány a bár. Disaronno, GinTonic, és áfonyalé. Jó volt, kértünk mégegyet. Csak hogy teljen az idő… nem telik… Nem baj, telik másik körre..

Közben üzenek Pesunak, hogy pálinkás jó reggelt, és hogy iszok egyet helyette is. Visszaír: -” Húú, barátom! Igyál már 4-et, mert nagyon ki vagyok idegileg.” Mit lehet tenni… Megittuk a Pesuét is.

És ez így ment egy ideig. Dancikámnak aznap volt a szülinapja, így nem sajnáltuk semmire a pénzt ezen a hétvégén. Jól akartuk magunkat érezni. Ennyi. Kivesz egy rágót a táskájából, és elkezd fészbúkozni a telefonján. Jó. Mindjárt jövök. Pisilni kell… Amikor visszaértem, Zasszony félárbócon az asztalnál, még mindig a rágót szorongatja. Élvezi, hogy odaragad a kezéhez még akkor is, amikor nyitott tenyérrel lefelé hadonászik vele. Közben a másik kezével a poharat tartja, és próbálja odaigazítani 2 ujjal a szívószálat a szájához… nem megy, persze. Feladja, leteszi a poharat, és megszólal: -“Sztemúúgy befok baszni!”

Jó. akkor sztem induljunk a 57-es kapuhoz, mert becsöngettek. Lépcsőn megszólal: -“Elég lassú ez a mozgólépcső”… “Kicsim, ez nem az… lépkedj, jó? Haladjunk.”

Repülőre fel, öveket be, felszállunk, és a szesztől mély álomba zuhanunk… reggel 8 óra… Az 1 órás út után másnaposan levánszorgunk a gépről, és a szokásos papír-elllenőrzés után fel a buszra, ami bevisz minket a városba. Vigyázz, Dublin, jövünk. (sztorihoz hozzátartozik, hogy amikor vettem a postán az Eurót, a csajszi megkérdezte, hogy akarok-e biztosítást…”Én? Minek?? Kössön a sziget, amíg mi ott vagyunk!”) Szóval jön az első megálló. Új arcok felszállnak, és szabad ülőhely hiánya lévén végig sorakoznak a busz közepén. Sofőr végignéz rajtuk, és megszólal: “Ajjajjaj. Hívom a főnököt” és leugrik a buszról. Pár perc múlva egy “arite folks” kezdés után: “Aki nem ül, az leszáll”…Nah, ez gyors volt… Megyünk tovább… Minden egyes megálló neve a közelben lévő kocsma neve. Nah, ezt már szeretem. Imádom Dublint! Mi megállónk jön. Egyenesen a szálloda előtt.. Luxus. Odalépünk a portáshoz, aki tudatja velünk, hogy a tegnapi vendég még nem tért magához, így várnunk kell picit. Itt mélyen a szemébe néztem a portásnak,.. mert holnap nem merek én sem.

Kb. 10 méterre van az első pub… Már fél órája nyitva van, így késésben vagyunk. Bemegyünk, és leülünk a pulthoz. Jön egy fiatal srác. Mitkértek? Söröd van? Van. Sok. Akko’ egy helyit lécci. Szerettem volna egy rövidet is, így megkérdeztem: Van valami helyi, házi specialitás? Válasz: mindenki Jamesont kér, mert az helyi. De nem olyan jó. Igyatok Tequilát. UUUUhh. Rendicsek. Bár évek óta nem ittam. Szal kétszer kettőt légyszi. Kedves srác volt, így megkérdeztem: Te? Iszol velünk valamit? Furcsán nézett rám… órámat néztem, hülye kérdés lehetett, mert csak fél órája vannak nyitva. Aztán jött a válasz: -‘Á, nem lehet. Már ittam kettőt” -aaaaszta. Kicsim! Költözünk Írbe. A 3. shot után akarok kérni még egyet, de Danci megszólal..

-“Nem! Most jegeljük a tequilát” ..elszomorodtam… És kért még kettőt jéggel! Imádom. 🙂 Utána Jameson Whiskey, es Eper Cider. És ír Kilkenny sör… Azt persze gondolom mondanom sem kell, hogy visszafele a szállodához azon a 10 méteren eltévedtünk… Megkaptuk a szobát. Hurrá. Emeletre fel, ki a liftből, Danci balra, én a falnak. Nem lesz ez így jó. “Menjünk jobbra”. “Nem, nem látod a számokat, hogy arra nölnek?”

“….Miilyen számokat??” Elindultunk a folyosón… Nem akarok kitérni a hosszúságára.. Csak annyi, hogy egy egész Amsterdam-i hajó belefér. Jó. Megtaláltuk a szobát. Cipőt le, függönyt be, és hanyatt hasaltunk az ágyon….Hát… beájultunk 2 órára… Ma már másodszor. És mikor felébredtünk, még mindig csak délután 2 volt… Fekszem az ágyon hanyatt…. Nyílik a szemem.. Danci velem szemben, keresi a tekintetem. -“Te!. Hétvége van. Gyerünk inni, mert holnapra ezek nem hagynak semmit.” Istenem. Évek óta nem ivott. Jó volt így látni öt 🙂 Cipőt fel, ajtó nyílik, és Danci elindul balra… -“Kicsim, mondtam, mindig jobbra kell menni, az vezet a megváltást ígérő lifthez.”

Irány a Temple Bar, végre ihatunk rendesen. Hívjuk fel Gergőt. Itt lakik évek óta, és jó lenne vele inni egyet. Amikor utoljára ittunk, akkor ö 4 éves volt, én 11… Mekkora buli volt!

Bárba be, pulthoz oda, rendelünk, leülünk… Jah, visszamegyünk, fizetünk. Elnézést kérünk… Jön Gergő. Megnőtt… Magasabb, mint én, borotvált fej, szakáll… Elbizonytalanodtam… Feltettem 1-2 kérdést, amire csak az igazi Gergő tudhatja a választ. ( depesmód, salgóralliii)… Igen, ez ő. Jó. Mit iszol? -“Hát, nem sokat, mert este dolgozom…” “Oksa. Whiskey-Cider-Kilkenny?” -“jöhet”… Nah, apó, te ma nem dolgozol. Következő kocsma egy cseh bár. Igazi csapolt cseh sörökkel. És persze Becherovkával. Kedvenc. Bárban még senki. Egy indiai pultos… Mi ebben a cseh?? Nem baj, inni jöttünk, nem kritizálni….ebbe a kurva CSEHóba… Délután 4 óra…Ilyenkor jönnek ki az emberek Magyarországon a munkahelyekről (már ha van honnan). Az ő tiszteletükre benyomtunk mégegyet. Közben azon mélázgattunk, hogy a 80-90-es évek magyarjai hogy le tudnák alázni ezt az állítólagos ivós népet. Mert milyen volt anno a gyárimelós? : Reggel 5-kor felkel, bemegy a kocsmába, sorban áll fél órát, kér 3 felest, mert siet. Beblokkol a gyárba. 9-kor cigi, feles a laposból. 10-kor reggeli.(2 kifli felessel). Délután hazafele 2-3 kocsma kollegákkal, majd 2-3 kocsma a haverokkal… Este haza, asszonyt megverni, tv előtt beájulni… 5-kor ébresztő, és ez ment heti hatszor. Ezek a bénák meg csak 2 tequilánál tartanak fél 11-kor. Eheh… Következő kocsma 3 emeletes. Felkúszunk a másodikra, felsegítjük egymást a székre. Iszunk. Fel kell hívnom Balázst! Minek? F…omtuggya. Ö is mindig felhív, amikor iszik. ( sokszor hív, naponta többször- ennyi jár neki is) A kocsma ahol ittunk, belülről be volt “vitrin”-ezve. Több száz fajta sör végig, mindenhol, ahol nem volt ablak vagy ajtó… Az meg nem sok volt. Borsodi Bivaly, Spaten, Arany Ászok… Kértünk 2 búzasört. Kaptunk citromot is… Danci felkelt, hogy akkor hoz hozzá sót és tequilát is… Elindult balra… Később láttuk öt elindulni jobbra is, de már belefáradtam az útbaigazításokba. Visszajött a tequilákkal, mögötte a pincér egy hatalmas tálca más piákkal. Danci rendelte 🙂 Früli, epersör… Másik kedvenc…

Fél óra múlva az írek döbbenten néztek minket, ahogy jobbra-balra hullva a székeken, öntögetjük az üres tequilás pohárba a piros sört, és elismerő fanyar arcot vágva üvöltünk, hogy milyen erős ez a piros likőr. 🙂 Szerintem odamentek aznap páran a pultoshoz, hogy mit kaptunk, mert nekik is kell… Jó. Itt már a zenekar is minket néz… gyerünk innen, hátha megint elkezdenek zenélni… Éhes vagyok. Gergő megszólal: AbraKEBABra… Miiivaaan? A röhögéstől meg kellet, hogy támaszkodjam egy mellettem eltántorgó kis zöld ír manóba… Hát ez a kebabos neve. Ki nem hagynám… Nem volt rossz! Mindenkinek ajánlom, aki esetleg matt-kuka részeg lesz egyszer Dublinban. Gergőtől el kell köszönni, mert nemsokára melózik. Hát, nemtom… Ö se. Puszipuszi tesa, majd akkor legközelebb… Mert tuti lesz ilyen. Valahogy visszataláltunk a hotelhez. Liftbe be, liftből ki, Danci balra… Szedd már össze magad. Mi van veled? 🙂 Jó. Csak hogy lássuk, mi van ott, én is balra… Kb. fél óra múlva visszaértünk a lifthez. Jó. Akkor most már mehetünk jobbra, Kitsim?? Szobába be, tv be. És még csak este 9 óra…

Másnap reggel kicsit kábán, de az ágyon ébredtünk. Reggeli. Rendben. Éhes vagyok, így nekem egy full irish breakfast. Utána, hogy megmutassam Zasszonynak, hogy mennyit tudok enni, benyomtam 2 szelet lekváros kenyeret is. Alig bírtam lenyomni, de meg kell hogy mutassam neki. Imponáló szerintem… Vagy nem. Egy csinos kis pincér csaj odalép, mosolyog (mondom, hogy imponáló vagyok), es megkérdezi, hogy én rendeltem-e a palacsintát… Mondom neki, hogy SAJNOS nem… Dancira nézek, kihúzom magam, és kacsintok egyet… Mert még azé’ bemenne… Kortyolgatom a kávét, mert annak talán még van hely. Közben a tegnapi birka a kebabból elég jól elbeszélgetett a reggeli malac szalonnával és black puddinggal. Jól kijöttek… majdnem szó szerint… Valaki szól hozzám hátulról… -“egzkjúzmi” megfordulok. Csaj. A csini. odaszól -” Leadtuk a rendelését, a palacsintája kész hamarosan”…-” ANYÁD!”

Nincs mit tenni, enni kell… Nagy nehezen benyomtam, de addigra köhögni már nem mertem. Fel a szobába. Zasszony shoppingolni akar. Jó kicsim, menj előre, mert nekem van olyan érzésem, hogy ez a bari nem hagyja el ezt az országot… Danci kilibben az ajtón, és eltűnik balra… mondjam neki?… minek?… majd lent a hall-ban megvárom. Elindulunk a szállodából felderíteni a város azon részeit, ahol nem szolgálnak fel alkoholt… Így jutottunk be a Jameson Whiskey múzeumba, és a Guinness gyárba. Nagyon jó hely mindkettő, melegen ajánlom, bár mi jéggel kértük. Kifele jövet a Guinnessből láttuk, hogy már csak fél óránk van az Air Show-ig, amit mára terveztünk. Régi, 2. világháborús gépek, köztük a Memphis Belle, és sok más. Modernek, vadászgépek, airbus-ok, a jelenlegi legnagyobb utas szállítók, mind hosszában a folyó felett, a város közepén. Jó lesz. Mit tegyünk, hogy odaérjünk… Fogjunk taxit. Jó, de egy sincs… Ott egy ló. Kössük el. Nem, várj! Van rajta valaki… Jah… Akkor vitessük el magunkat. Beültünk a kis hintóba, és elindultunk. Ugyanazzal a sebességgel, mintha sétáltunk volna. Kurvasok Euróért… Egyszer mintha láttam is volna egy nyugdíjast járókerettel elsuhanni mellettünk…Szerintem ezt a lovat temetéseken használták… Mindegy, lassan beértünk a show-ra. Fizettem, és adtam egy kis extrát a srácnak. De hozzátettem, hogy ez nem neked, hanem a lónak. Cseréld le a ketaminját ekire jó??

Innentől felgyorsultak az események. Repülök, szél, eső… Húzódjunk be valahova. Jó. Visszamentünk ugyanoda, ahol tegnap este a sört öntözgettük felespohárba… Semmi… Meg sem ismernek minket… Úgy látszik, ez mindennapos akkor náluk. Rendeltünk finom kaját. Előételnek oyster, tequila, Früli, cider, tequila, tequila. Majd báránysült. Fini. Menni kell a buszhoz lassan, mert visz a repülőhöz… Jó, de nem mehetünk úgy el, hogy ne látnánk az összes kocsmát Temple Bar-ban. Mivel sietni kellett, ezért az történt, hogy kocsmába be, tömegen átverekedtük magunkat, illedelmesen köszöntünk a pultosnak, és egy másik ajtón ki… Az egyikben volt egy magas, kopasz, szőrös mellkasú ember, mélyen kivágott, testre simuló rózsaszín női dresszben. Barátkozó típusom lévén odaléptem, és illedelmesen megkérdeztem: -“Fogadást veszítettél, bameg?” válasz: ” Nem, csak nem akarok megnősülni” – Mekkora ötlet! Hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe!!! Most már késő…

Hát, aki úgy érzi, szeretne eltölteni egy hétvégét Dublinban, az ilyenekre számítson. Mi nagyon jól éreztük magunkat, és szerintem visszamegyünk, amint leszedik a “Wanted $1000”, és fotóinkkal ellátott posztereket a kocsmákból.

Ramon R  London


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes
Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

Hiába a skót tervek, nem lehet minimum-árat meghatározni az alkoholra

Azok a skót tervek, amelyek az alkoholra minimum-árat vezetnének be, sértik a szabad kereskedelem európai …