Kezdőlap / Archívum / Csalók Skóciában, avagy a “rongyos” magyarok ingyen munkája
Goulash Étterem Aberdeenben

Csalók Skóciában, avagy a “rongyos” magyarok ingyen munkája

Frissítve! 2014.01.06.
Gondolom sejtitek, hogy a megjelent cikk eléggé nagy port kavart fel, több „áldozat” is jelentkezett, hogy leírja vele mi is történt. Az utóbbi napokban rengeteg információt sikerült összegyűjteni, így eléggé bonyolult, de mégis nagyjából átlátható kép rajzolódott ki. Többen jogi útra is terelték az ügyet, ezért a nyomozás sikerének érdekében, nem nyilatkozhattak, csak kizárólag általános információkat mondhattak el. Teljesen egyértelmű, hogy a rendszerben iszonyat nagy pénz van, így természetes, hogy ebből sokan akarnak prosperálni, akár a becsületesség leghalványabb jele nélkül is. Egy biztos! A Clothes Aid cég remekül levédte magát és talán az angliai központ nem is tud mindenről. Bár voltak már jelentések, panaszok oda is, (amit kételkedve fogadtak) így egyelőre nem tudhatjuk, hogy indítottak-e belső vizsgálatot az ügyben.

Akkor beszéljünk egy kicsit a Clothes Aid-ről. A cég remekül ki tudja az emberek adakozó kedvét használni, így a „jó ügy érdekében”, hatalmas bevételeket könyvelhet el. A főleg Kelet-Európába eladott bálás ruhák bevételéből csak minimális százalékát fordítják karitatív célokra, de azzal példálózva, bizonyítani tudják a rendszer hasznosságát. Hogy ez mennyire etikus, mindenki döntse el magában!

Természetesen nem az a célom, hogy a céget „befeketítsem”, de jó, ha mindenki tud ezekről az esetekről, mert ennek tudatában könnyebb a döntés, hogy bele vág-e a nagy kalandba…

Amit viszont még megjegyeznék, volt olyan hozzászóló is az ügyhöz, aki pozitív színben tüntette fel a céget, illetve az ott vállalt munkát. Nem minden alvállalkozó használja ki a dolgozóit, így az inkorrektség egy-egy alvállalkozóra vonatkozik leginkább. Az ügyben szereplő nevekre érdemes odafigyelni, hogy a későbbiekben be lehessen azonosítani egy esetleges toborzás alkalmával.

Az alább felsorolt kommentek név nélkül lesznek közzétéve, illetve az esetleges személyes információk miatt, csak vágott anyagot tartalmaznak!

Akkor lássunk egy pozitív hozzászólást, az eredeti cikknél:

Notom – Én is dolgoztam nekik, nem Skóciában, Angliában. Szerencsés voltam, a csoportvezetőm (Imre) kifejezetten korrekt volt, és mellette volt annyi tartaléka, hogy még akkor is kifizetett a munkámért, amikor neki veszteséges hete volt, de persze az itteni raktárban is hallottam más hozzáállásról vagy fizetőképtelenségről.
Azt viszont kiemelném, hogy a magyar csoportvezetőket csak annyiban lehet hibáztatni, hogy egyesek tartalék nélkül kezdenek vállalkozásba, mert elhiszik, amit a fővállalkozójuk ígér nekik. Maga a ClothesAid, valamint a raktárvezetőik a problémás pontok. A szórólaposok 2p-t (kb. 7 Ft) kapnak darabonként, a csoportvezetők a zsákok darabjáért ennek kétszeresét kérik el a csapatfőnöktől (előállítási költsége max. a negyede lehet, de persze rajta van az alapítvány neve).
Még mielőtt valaki arra szánná magát, hogy jogi útra tereli a problémát, semmi értelme, egyéni vállalkozóként esélye nincs, ő vállalta a szerződést, senkit sem kényszerítenek rá, és így tulajdonképpen legális a történet.
Azóta ‘minicab driver’ lettem Londonban, ez valamivel jobb, de ennek is megvannak a hátrányai, szóval mindenkinek csak azt tudom javasolni, ha egyéni vállalkozásba akar kezdeni, gondolja át még egyszer és újra meg újra, nagyon alaposan olvasson el és értelmezzen minden pontot a szerződésben, és mellé kérdezzen is körül mindent! Alaposan!”

Következzenek azok az üzenetek, amik a szomorú valóságot tükrözik:

E.P. –  Érintett vagyok, hiszen miattuk éltünk Glasgowban az utcán négyen is, amikor elhívtak bennünket, hogy 8 ember kell, hogy 2 csoportot létre tudjanak hozni. Itt ismertem meg a T. D. lányát is. Egyik nap oda mentünk, oda vittem a csapat egy részét, megmutatták a térképen, hogy hol fogunk dolgozni, de másnap, amikor vissza mentem a társaság másik felével, közölték, hogy változott a helyzet, csak 2 ember kell, akiket az első fuvarban oda vittem. Azután még azt is letagadta a jóember, hogy mi találkoztunk volna, a főnökségnek meg azt hazudta, hogy mi egy próbanapot dolgoztunk nála és kidobáltuk a szórólapokat. Mindenki pénzzé tett mindenét, hogy mindene eljusson Skóciába és semmink nem maradt ennek a kiruccanásnak köszönhetően. Nyoma van a történetünknek Skóciában, hiszen a hatóságok is foglalkoznak az ügyünkkel. T. is jelezte a lánya történetét itt a csoportban és a cég vezetésével is, de a magyar csoportvezető megfenyegette. Arra én is kíváncsi lennék, hogy ha a cég vezetése tud a magyar csoportvezetők csalásairól, akkor miért nem tesznek ellene semmit sem? Vagy ők is partnerek ebben? Ezt azért jó lenne tudni. Egy biztos, rengeteg magyar került már általuk utcára és sokat a hatóságok segítségével vittek haza. Ez azért nem éppen korrekt eljárás.”

Sz.M. – Nem tudom mennyire tisztán írták le Neked a Clothes-os ügyet, céget, lehúzásokat, de most megpróbálom összefoglalni. A cégnek a skóciai fiókjáról beszélünk, mivel az anya cég Londonban van. A skót leányvállalatnak van egy vezetője a Williem és egy raktárosa aki úgyszintén skót, a Cris, ezek alatt vannak a 4 fős magánvállalkozó csoportok, amiben egyik fő a vezető, ő áll kapcsolatban a Clothes vezetőségével. Na és itt kezdődik a baj, mivel a szemfüles vezetők, Hollik Zsolttal az élen és őt követi a Gy. Béla ,Bencsik és társai akik gyorsan rájöttek hogy mekkora pénz van benne és plusz csoportokat szerveztek maguk alá. Elkezdték ész nélkül szervezni itthon a csoportokat, mi is egy ilyenbe estünk bele. 3 hétig tudtak hülyét csinálni belőlem, így a mi csoportunk feloszlott. Grangemouthban laktunk ahol van egy menekültügyi hivatal amit mi felkerestünk, akik felvették magával a céggel a kapcsolatot, de nem jutottak eredményre. Az hogy nem fizettek ki az az ő szempontjukból teljesen érthető, de miért? Ezt is leírom, mert olyan területeket adtak, ahol lehetetlen volt a teljes szórólap kiszórása, a kiló sem volt meg, mivel a térképet az említett uraktól kaptuk, így tudták, hogy mikor van a gyűjtés és mielőtt odaért a csoport sofőrje lerabolták. Ezt mi a saját szemünkkel láttuk, mert egy reggel korán kimentünk és meglestük. A raktárban lévő begyűjtött ruha csak egy része kerül jótékony célra a többit feketén viszik el hatalmas kamionokba a lengyelek. Hidd el nagyon okosan és ügyesen le van ez osztva…”

K.I. – A Clothes Aid ügy miatt írok Neked. Csak azért privátba, mert hétfőn megyek az ügyvédhez. Nem beszelhetek mindenről. Annyit igen, ami a cikkben megjelent szóról szóra igaz. Mi nem ismerjük egymást a cikk írójával. A feljelentésem Hollik Zsolt felé majdnem ugyanígy szólt. Nem fizetett minket ki es semmilyen dokumentum nincs részéről felénk. Mi családként jöttünk ki ide dolgozni. Első naptól kiszolgáltatottak voltunk. Bekerültünk egy ördögi kőrbe, ahonnan 8 hónap után tudtunk kilépni. Ha előbb mondunk fel az utcára kerülünk pénz es szállás nélkül. Röviden ennyi. Ha holnap megkérdeztem az ügyvédemet mennyit mondhatok el szívesen leírom neked a történetünket. Rajtunk kívül 7 ember járt így”

V.N. – Sajnos én is belefutottam a Clothes Aid-be, de szerencsére 2 hét után találtam munkát itt Skóciában. Csak a munkabéremet, az egy havi lakbért, a taxot és valamennyi rezsit buktam. Két barátnőm is itt volt. Ha kellenek adatok szívesen közlöm veled.”

Előzmények:

Január 2-án, a Népszava online-on megjelent egy cikk, ami először megdöbbentett, utána arra késztetett, hogy „elektronikus tollat” ragadjak.  A cikkben Ádám Tamás leírta tortúráját a Clothes Aid nevű brit céggel és „kedves” honfitársainkkal, Hollik Zsolttal, illetve Bencsik Attilával.

Mielőtt bárkit is kellemetlenül érintene a dolog, a későbbiekben szeretnék lehetőséget biztosítani a feleknek (feltéve, ha akarják), hogy tisztázzák álláspontjukat, de erre majd még visszatérek!

Na akkor lássuk miről is van szó… (A teljes cikk itt található)

Először is leszögezném, ez egy egyoldalú véleményt tartalmazó cikk, amely feleslegesen állítja be Skóciát ennyire negatív színben, akik kint élnek azok tudják, még ha van is egy-két igazság benne, fele ennyire sem elkeserítő a helyzet itt.

Sajnos arról sok helyen olvashatunk, hogy vannak olyan magyarok, akik mások naivságát kihasználva szabadítják meg honfitársaikat a pénzüktől, pláne ha az „áldozat” az adott ország nyelvét nem beszéli, nincs ismeretsége. Sokszor ez az anyagi veszteség annyiban marad, hogy az illető haza menekül, (lenyelve a békát) beletörődik a helyzetébe és az országgal kapcsolatban, legjobb esetben keserű szájízzel tollat ragad, mint a cikkben szereplő fiatalember is. Így a bűnösök sosem nyerik el büntetésüket, tovább tudják folytatni ezt a játékot.

Van amikor az adott országban tevékenykedő „makulátlan” cégek is közreműködnek ebben az aljasságban, vagy csak szemet hunynak felette. Jelen esetben nem tisztem megkérdőjelezni a Clothes Aid nevű cég korrektségét, de az írás alapján elég nagy sumákolás mehet ott. Abban mindenképp hibásak, hogy nem figyelnek oda a dolgozóikra és hagyják „garázdálkodni” a team leadereket, supervisorokat. Vagy lehet hogy segédkeznek a csalásokban? Remélem erre is fény derül…

Ahogy kezdődik a cikk: Nem egyszerű a Skóciában legálisan munkát vállaló magyarok helyzete”

Erre csak annyit tudnék válaszolni, hogy:
De, a legtöbb esetben egyszerű, ha legálisan dolgozol, időben megkapod a fizetésed és abból normálisan meg tudsz élni… Ezek az egyedi esetek nem tükrözik a valóságot!

Kiragadnék megint egy-két részletet, mert nem tiszta ez sem:

“Senkit nem alkalmaznak főállásban, mert akkor a minimálbért kötelezően ki kellene fizetniük.”

A törvények szerint a minimál órabér van meghatározva, ezt kötelező minden cégnek kifizetni! A feltételek, illetve a minimálbér összege itt megtalálható! Az más kérdés, hogy milyen munkaviszonnyal van foglalkoztatva a dolgozó, de ezt a szerződésben meg gondolom rögzítették…

„Mindenki vállalkozóként dolgozik, a cég kilóért fizet, amihez a szórólapozónak nem sok köze van: vagy adakoznak a skótok, vagy nem. A heti béremet átutalják a csoportvezetőnek, ő pedig tovább nekem. Én az utóbbival állok szerződéses viszonyban, ám a cég is diktálja a feltételeket.”

Sajnos ez egy káosz, nehezen értelmezhető, hogy ki-kinek az alkalmazottja. Nem ártana ezt tisztázni. Azért az embernek tudnia kéne, hogy hogy lett ő vállalkozó!

Arra most nem térnék ki, hogy Ádám Tamás mennyire volt hibás abban, hogy nem volt eléggé körültekintő, mert sajnos ez sok emberrel előfordul aki külföldre szeretne menni dolgozni, a szebb jövő reményében.

Amit viszont mindenképp kiemelnék és fontosnak tartom, az az hogy  Hollik Zsolt további tevékenységét lehetetlenné tudjuk tenni. A károsultak akár feljelentést is tehetnek ellene, ha megfelelő bizonyítékokkal rendelkeznek!

A Facebookon megtalálható egy jelenleg több mint 6000 fős csoport Akik átvertek minket külföldön néven. Az oldal tulajdonosa Csere Zoltán lehetőséget biztosít az érintetteknek az ügy tisztázására a fórumon, illetve az általa üzemeltetett Pulsar rádióban, egy esetleges konferencia beszélgetés keretein belül.

Addig is Hollik Zsolt és a Clothes Aid felkerül a „fekete listára”, hogy más már ne dőljön be nekik…

S.E.


Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:


Pénzküldés határok nélkül! Akár ingyen! Transferwise.com/ingyenes
Magyar Szépségszalon londonban


Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...

aberdeenimagyarok.co.uk

Ezt is nézd meg

Hiába a skót tervek, nem lehet minimum-árat meghatározni az alkoholra

Azok a skót tervek, amelyek az alkoholra minimum-árat vezetnének be, sértik a szabad kereskedelem európai …