Aberdeeni Magyarok Skócia vezető magyar hírportálja 
Átlagos hétfő reggelnek indult a nap…
Kimentem a konyhába, kiszedegettem az utolsó nescafé darabokat a kis dobozából. Beletettem egy címkét, hogy: “Hehe, így jártál, lusti” (a héten éjszakás a drága)
Fürdővíz megenged, habot neki, gatya le, és segges… Kopognak… Zasszony felkelt tuti, megtalálta a kávé helyett az üzenetet, és most jönne be a fürdőbe a hosszabbítóval, és a kenyérpirítóval, hogy kiegyenesítse a hajam…”Gyere!”, mondom, de közben már nyúltam a zuhanyért, hogy védekezésként én nyomjak rá hideg vizet, mielőtt ő lép először…
semmi… megint kopognak… nebazz… Ez a bejárati ajtó. Aaasztaku, most ilyenkor mi van? Kiugrok, és anyaszült meztelenül beállok az ajtó mögé. Valszeg a postás, nincs más dolgom, mint kinyújtani a kezem, és elvenni a csomagot. Nyitom ajtót, nyújtom kezem. Majd kidugom a fejem is, mint a scooby doo-ban, most már úgyis mindegy… Meglepődik, hátralép, majd köszön… Csomagot hozott… Aggyaide… Nem…Mé?… Alá kell írni… Hogyaza… Mondom neki, hogy pillanat, csak megtörlöm a kezem. (legalább nem csöpög több víz a cipőjére). Behajtom az ajtót, és ellépek a fürdő felé. Aztán, mint egy villámcsapás: hoppá. Az ajtó tetején lévő féket leszedtem múlthéten… Gyorsan megfordulok, hogy bezárjam… Késő. Az alatt a pár lépésem alatt a postás úgy gondolta, hogy lehajol, leteszi a csomagot addig a küszöbön belülre, ha már úgyis nyílik az ajtó. Namost, ha van egy kis képzelőerőd: én meztelenül megfordulok, a postás meg velem szemben az ajtóban…Nyílik az ajtó… nem az enyém… a szemben szomszéd nénié, aki most költözött be… uramjézus! Add, hogy ne legyen rajta az olvasószemüveg!
HIRDETÉS
De rajta van… hoppá. Szóval én ott állok, 2 lépés közt, nagy terpeszben, anyaszült meztelenül, vékony, szúnyog lábaimmal, markolgatva a golyszikat, mintha büntetőrúgást várnék. Előttem meg térdel a postás…Mindketten a nénire nézünk, és nagyot köszönünk…”Good Moooorniiing”..
Erre a válasz csak annyi, hogy “Oh, dear. I’m sorry”..
Ne sajnáld, wazz. Ha lenne kávém , áthívnálak, és elmagyaráznám. Életem legrosszabb helyzete… Szerintem neki is… Meg a postásnak is… Bezárta az ajtót.
Oxa, ismét édeskettesben a postással. Hurrá… Feláll, kiegyenesedik (A POSTÁS!!!), és annyit mond, hogy “ Tudod, mit, nem is kell aláírni..” Köszön, és elsétál. Mit nem adnék, ha látnám az arcát most…
A következő percekben szerintem mindhárman el voltunk foglalva… A postás hülyére röhögte magát a liftben, a néni visszaállította a cukorszintet egy gyors inzulin-koktéllal, én meg ott álltam egy szál …szban, és vertem a fejem a falba.
Nyílik a szoba ajtó. Danci jön ki csipás szemmel… “Ki volt az?”
…”Na húzzávissza aludni.”
Ramon R – London
Ha érdekelnek a hírek, kedveld facebook oldalunkat:
Ha tetszett a cikk likeold és oszd meg barátaiddal...
aberdeenimagyarok.co.uk